Kineziológus

Mikor meg tudunk, hogy babát várunk a boldogságunk határtalanná vált, mind addig, amíg otthon nem kellett maradjak aktívan. Elterveztem, hogy mindennap megyek egy kicsit sétálni, hogy emberek között legyek, és ne kattanjak be a négy fal között. Nem így lett. Teljesen el lusutultam, majd magamba fordultam. Persze, foghatjuk a hormonokra, amik nagyban hozzájárultak, de ez valami más volt. Teljesen kiborultam azon, hogy ha csak hozzám ért a macska. Képes voltam a végletekig felspanolni magam, és órákig sírni, mérgelődni. Így utólag nem csak a hormonok voltak, hanem egy enyhébb depresszió volt az, amibe bele estem. A végére jobb lett. A szülés után nem volt depresszióm, csak kisebb kiborulások, hogy nem vagyok jó anya, mert nem tudom megnyugtatni a gyereket, és még sorolhatnám az indokokat.
Pár hónappal ezelőtt ismét jelentkeztek a tünetek. Végletes érzelmek. A nap egyik szakaszában imádtam mindenkit, az életemet, a pillanatokat, a másik felében sírtam, és nem tudtam miért van világvége hangulatom. A védőnő ajánlotta, hogy keressek fel egy kineziológust, hátha segít. Időpontot kértem, de előtte eszembe jutott, hogy mi lenne ha kiírnám magamból az egésznapos feszültséget, hátha. Nem lett jobb. Nem túl sok időm volt utána járni, mivel is foglalkozik ez a terület pontosan. Kicsit szkeptikusan, de elmentem. Némi információ elmondása után kezdődött a terápia. Minden amit mondott igaz volt, és segített. Rá világított nagyon sok mindenre, és segített megérteni rengeteg mindent, amiben kételkedtem. Teljesen más lett a terápia vége, mint amire számítottam. 2 óra aktív beszélgetés, meghökkenés, de jobb. Segített abban is, hogyan tudom magamtól a stresszt feloldani. Egyszerűbb lett a non-stop egyedül lét Lottival.
Lányok, nők, asszonyok, anyák!!!!!!!! Ha úgy érzitek nincs tovább, és kellene egy kis fel töltődés,- segítség csak ajánlani tudom a kineziológus segítségét. Semmi gyógyszer, semmi klinikai hangulat. Csak te és a lelked! Hajrá!!